CLOUSER FLY: 2012

2012. október 14., vasárnap

Kele

2012.09.12.
Malomcsatorna
ct3
sárga polibogár

2012. augusztus 25., szombat

Fejlesztés helyett károkozás

Több mint egymilliárd forintot költenek a Malomcsatorna hosszútávú fejlesztésére.

Íme a projekt eredménye Ősinél a mai napon:

Mondanom sem kell, hogy nem ez a három hal pusztult el. Volt ott minden, sügér, csuka, domolykó, kárász..
A halászatra jogosult természetesen a hatóságok felé a szükséges intézkedéseket megteszi.
Fontos!! Ezek nem kiragadott képek a "gyönyörűen" kikotort csatornáról.
P.L.

2012. augusztus 21., kedd

Sugovica

2012. július 29., vasárnap

Balaton

Időpont: 2012. július 27. hajnali 3 óra
Utazás: róka-szarvastehén borjával- őz - róka és vaddisznó - még egy róka
Legyezés: még sokat kell tanulni, mert partról nem egyszerű megoldani a feladatot

Eredmény: sikerült túlszárnyalni az előző bejegyzést

2012. május 28., hétfő

The big fish

2012. május 20., vasárnap

Legalább lefényképeztem

A sokadik domis kudarc után eldöntöttem, hogy legközelebb csak akkor írok blog bejegyzést domizásról, ha eredményes lesz a horgászat. A mai nap, eredménytelensége ellenére arra késztet, hogy pár mondatban megemlékezzek róla.

Annyit mindenképpen tudni kell, hogy ezidáig csak a Malom-csatornán próbálkoztam, és ez most sem volt másképp. Kitartó embernek tartom magam, és ha eldöntöttem, hogy ezen a vízen fogok domit, akkor az úgy is lesz.

A csatorna vízellátását erősen korlátozták, ezért kétséges volt az is, hogy egyáltalán látok halat, ezért általam már korábban megismert helyeket kerestem fel. Első ránézésre semmi biztató jelet nem láttam, de aztán a sekély vízben a nádas mellett szépen sorra akadtam rá a sügér csapatokra és láttam néhány szép domolykót, így elkezdtem óvatosan becserkészni őket.

A körülményekről annyit, hogy prezentációról igazán nem lehet beszélni, mert néha még az is csoda volt, hogy a legyet vízre tudtam valahogy tenni. Hol a sűrű hínármező, hol a vízbe dőlt nád, hol pedig a parton lévő magas fű akadályozta a szépen kivitelezett dobást (már amennyire ez tőlem telik). Ennek ellenére - a korábbiakkal ellentétben - most fordult elő először, hogy a bokor mögött lebújva láttam, ahogy a domi szépen közelít a polibogaramhoz, de csak annyi történt, hogy odébb piszkálta. Miután sikerült néhány legyet is a nádon hagyni, észrevettem, hogy egy csuka valami halálos nyugalommal tűri, hogy körbedobáljam. Gondoltam egyet, és felkötöttem egy wooly buggert, gondoltam, ha nincs domi, jó lesz a csuka is. Még ilyent nem láttam, akkor ment odébb, amikor a wooly szinte az orra hegyét koppintotta. De még akkor sem tűnt el, csak egy méterrel odébb állt.

Nos, itt volt az idő, hogy én is ezt tegyem, és még egy ígéretesnek vélt helyet felkeressek.

Nem csalódtam. A második dobásra már jelentkezett is a paciens, és látványos szedés közepette ismerkedett a legyemmel. Nagy rafkós volt mert tényleg csak ismerkedett, mert nem hörpintette be a legyet, gyors ismétlés, újra csobog a víz de semmi. Azért sikerült az adrenalin szintemet megemelnie rendesen.

Még vagy fél órát játszadoztam ezzel a szép hallal, de egyértelmű volt a bizalmatlansága, még akkor is ha legyet cseréltem, többet rá se hederített a szebbnél szebb csalikra.

kifogni nem tudtam, de egy kép azért "sikerült"

Ez már az a peca volt, ami után az ember csak töri a fejét, hogy mit kellene másként csinálni. A képen jól látszik, hogy ezen a részen a halaknak a meder közepén van egy mélyebb rész ahol élnek, és ez kb 20 méter hosszú sáv.Érdekes volt,hogy az első két alkalommal amikor rámozdult a légyre, volt mellette egy kisebb példány is. Ezen a vízen domolykó csapattal még nem találkoztam. Mindig vagy egyedül portyázó vagy max egymást kísérő domolykókat láttam. A víz most is aránylag tiszta és sekély volt. Lehet, hogy ez tényleg egy igazán nehéz pálya? Nem tudom, de az biztos, ha itt sikerül egy példányt is fognom, az számomra egy különlegesen értékes hal lesz.
P.L.

2012. május 8., kedd

Felejtős peca

Ez egy annyira szar peca volt, hogy írni sem érdemes róla.

2012. május 1., kedd

Tabu a domi

Ma ismét megpróbáltam a domolykók nyomába eredni hátha több szerencsém lesz mint legutóbb. A csatornához érve egyáltalán nem lepett meg, hogy nagyon alacsony a vízállás, mert még mindig alig engedik a zsilipen át a vizet, és most sokkal zavarosabb volt a víz mint korábban. Néhol lehetett csak találkozni kis számú sügér csapatokkal, de domit jó ha hármat láttam. Egy kicsit olyan érzésem volt mintha egy sportcsarnokban nekem kellene megfonom azt az egy legyet amelyik bent kering. Ettől függetlenül kitartóan próbálkoztam becserkészni azt a pár halat, de nem jártam sikerrel, viszont sikerült három legyemet is a bokrokon hagyni. Már az is szenzációs volt amikor ráakadtam az apró kárászokra és láttam ahogy végig követik a nedves legyem.

Ahogy a képeken is látszik az alacsony vízállásnál előbukkantak a vizipatkányok üregei, amiből volt bőven, de nem hiányoztak a kövérre hízott patkányok sem.

Még világos volt amikor úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát az Y-nál, hátha sikerül egy szép csukát fogni. Szépen végigfésültem a vizet, de még csak egy koppintás se volt. Mások is panaszkodtak, hogy egész délután nem sikerült fogniuk semmit és csukával is alig lehet találkozni. Őszintén szólva egy kicsit sem lepődöm meg ezen, mert amennyire tavaly lerabolták ezt a vizet, az a csoda, ha egyáltalán még van benne hal.

A friss hírek szerint hamarosan megkezdik a csatorna "rendbetételét" és a vízellátását is megszüntetik december 31-ig, így valószínű, hogy itt ez volt az utolsó domis próbálkozásom és ideje új vizeken szerencsét próbálni.

P.L.

2012. április 23., hétfő

Vasárnapi pisztráng

Egész hétvégén be voltam sózva, mert nem hagyott nyugodni az előző bejegyzésemben leírt domolykós kudarc, és mindenképpen szerettem volna valamelyik szép példányt becserkészni. Vasárnap délutánra esett a választásom, hogy a kiszemelt célhalak legyezésére induljak. Borongós, néha itt ott egy kis napsütéssel spékelt volt az időjárás, melyet úgy véltem ideális lesz a horgászatra. Elindulásomat követően azonban üldözőbe vett az eső, így a megázás elől menekülve úgy döntöttem ismét egy új részét fogom felfedezni a pataknak.

A helyszínre érkezve örömmel nyugtáztam, hogy tényleg olyan szép helyről van szó mint azt korábban Feri barátom említette. Száraz léggyel indítottam, amit egy idő után eláztatva engedtem szépen sodortatni a meder szélén. Pár perc múlva szedegetésre lettem figyelmes, úgyhogy feljebb mentem, és szépen engedtem a legyemet úszni a vízzel. Nem kellett sok időnek eltelni már hallottam is a legyem mellett a csobbanást, de még nem volt az igazi, ezért óvatosan tovább engedtem útjára a csalit, amit a képen látható pisztráng már nem tudott szó nélkül hagyni és mohón elragadta.

Kíméletesen partra segítettem, majd fényképezést követően útjára engedtem. Ekkor jött az ijedség, mert nem úszott el, hanem a hátára fordult. Gyorsan megkezdtem az "újraélesztést " ami másodszori nekifutásra sikerrel járt, és örömmel nyugtáztam, hogy jó erőben hagyott faképnél.

Ezt követően a lelkesedésem tovább nőtt és szinte teljesen megfeledkezve a domikról folytattam a horgászatot. A nap hátralévő részében említésre méltó esemény nem történt, némi esőtől eltekintve, így időm is fogytán elindultam az autómhoz.

Az első meglepetés az volt, hogy egy járőrt látok egyenruhában a hídon, majd az autóm mellett áll egy rendőrautó és a járőr tárasa. Először az villant be, hogy rossz helyen állok és biztos ez a gond. A döbbenet csak utána következett, amikor megláttam az autóm kitört ablakait. Egyszerűen nem hittem a szememnek. A tolvajnak sikerült kirámolni az autómból egy 500,-Ft-os fülhallgatót - ami remélem a fülébe szorul - ugyanakkor a rongálással jelentős kárt okozott.

Meglehetősen vegyes érzelmekkel értem éjjel haza - mert a rendőrségi procedúra elég jól elhúzódott - de még ha ez a gyalázatos tett be is árnyékolja ezt a napot, akkor is élmény volt ezt a gyönyörű halat megfogni.

P.L.

2012. április 9., hétfő

Húsvéthétfő

Húsvéthétfőhöz a népszokás szerint a locsolkodás köthető, néhol pedig vízbevető hétfő néven ismerték ezt a napot.Maga a locsolkodás termékenységvarázsló célzatú, illetve a víz tisztító hatására is utal.Soha nem szerettem locsolkodni, talán utoljára 10 évesen tettem, de hogy a vízzel mindenképpen kapcsolatos legyen a mai elfoglaltságom ezért reggel kedvenc vizemhez indultam legyezni. Elképzelésem az volt, hogy fogok egy két szép csukát. Titkon reméltem, hogy a horgászok nagy része inkább locsolkodni megy és nyugodt körülmények között legyezhetek. Nem tévedtem. Rajtam kívül senki nem volt, így szépen elkezdtem átfésülni a vizet. Már másodszor jártam végig a partszakaszt amikor az első autó - az ellenőrrel - megérkezett. Az ellenőrzés során pár szót váltottunk, majd mindketten folytattuk a horgászatot. Időközben kezdett benépesülni a part, és mivel egy rávágás sem volt,úgy döntöttem elmegyek egy másik részre és megpróbálok domolykót fogni.

Ilyen nyugalom fogadott (és az is maradt)

A polár szemüvegen keresztül szebbnél szebb domi csapatokat fedeztem fel, így kétség nem fért hozzá, hogy jól döntöttem amikor lemondtam a csukákról. Ezen a partszakaszon igazi kihívás ezt a halat megfogni, mert nagyon nehéz úgy becserkelni, hogy ne vegyen észre. Sok gyaloglás és lopakodás után sikerült 3 szép példány közelébe férkőznöm. A lehető legnagyobb óvatossággal kínáltam fel nekik a chernobyl ant-t, de teljesen közömbösek voltak iránta. Próbáltam toccsanósan prezentálni de az sem hozott eredményt, megnézték a csalit, majd faképnél hagytak. További cserkelés után már kezdtem feladni a reményt, hogy még látok domit, mert egy időre úgy eltűntek mintha a köd nyelte volna őket el. A családnak megígértem, hogy délre otthon leszek, így az idővel is szűken álltam amikor ismét sikerült egy társaságot észrevennem. Időközben a chernobylt lecseréltem egy rusnya polibogárra hátha az kell nekik. Folyásiránnyal szemben mentem úgy próbáltam a kiszemelt példányok elé prezentálni a bogarat. Két domi helyben maradt, nem vettek észre, úgyhogy gondoltam itt az idő és valamelyiket horogvégre csalom.

óvatosan vontatom be a legyet

sajnos itt sem kímélik a növényzetet

Gyakorlatilag össztűz alá vettem a két kiszemelt "áldozatot" és annak rendje és módja szerint körbedobáltam őket, de a legkisebb érdeklődést sem mutatták a bogaram iránt, engem meg majd szétvetett az ideg. Négy öt dobás után hagytak csak faképnél, de nem ám rohanósan mint akik megijedtek, hanem szépen komótosan elúsztak. Az idő is gyorsan elszaladt, így már több kalandra nem volt lehetőség. Hazáig azon gondolkoztam, (még most is)hogy mit kellet volna másként csinálni, ezért délután újabb legyeket kötöttem, és egy más stratégiát gondoltam ki a következő alkalomra.

az új házi kedvencek

2012. április 1., vasárnap

J.W Young Condex

Pénteken a viharos szélnek köszönhetően és a hétvégi időjárás előrejelzés ismeretében lemondtam arról, hogy szombaton vagy vasárnap legyezni menjek. Ma reggel azonban amikor kinéztem az ablakon, úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy az időjárás előrejelzés hozta a szokásos formáját, ismét nem talált, szélcsend van. Azonnal jött a gondolat, délután megyek legyezni, ami egyúttal a címben említett Condex orsónak első debütálása lesz.

Mindig érdekeltek a régi tárgyak, így voltam ezzel az orsóval is. Magáról az orsóról a régi prospektus nem túl sokat ír. Röviden annyit, hogy legfőbb értéke a gyakorlati használhatóság, kiváló alumínium ötvözetből készítették ami ragyogóan ellenáll a korróziónak és az akkori legmodernebb technikával állították elő. Az ára valamikor a 70-es években Ł2 2s volt, ez ma kb 900,-Ft. Egy fék nélküli orsóról van szó, aminek alig van pár alkatrésze, ugyanakkor a hangja feltűnően nagy nagyobb.(elveszni biztos nem fogok)

bevetésre kész a Condex

Kedvenc horgászvizemhez érve, úgy döntöttem, hogy fel kellene deríteni az általam még ismeretlen részeket, így nem a megszokott helyre mentem, hanem elindultam felfedező útra. Hamar odaértem a kiszemelt célállomásra. A kocsiból kiszállva rögtön elkezdtem fürkészni a vizet, melyben csak úgy surrantak egyik helyről a másikra a sügér csapatok. Sokat nem is tétováztam, már vettem is ki a botot az autóból és megkezdtem az óvatos cserkelést, hátha sikerül közülük egy szebb példány kifogni. Bevallom, csak az első pár lendítésnél kezdett feltűnni, hogy azért a szél fúj rendesen, így nem lesz egyszerű boldogulni, és a terep is kifejezetten nehéz. A part mellet levágott nád miatt vagy nem lehetett zajtalanul megközelíteni a vizet, vagy a partoldal volt olyan meredek, hogy szinte lehetetlen volt egy jó dobás kivitelezni.

A távolban feltűnt egy használaton kívüli zsilip ami kifejezetten ígéretesnek tűnt. Nem csalódtam, mert egy szép pisztrángot sikerült kibillentenem nyugalmából, és mint egy macska - egér játékot játszva, többször is megmutatta magát, de a személyes találkozásra nem került sor. Sebaj, megígértem neki, hogy még befogja kapni a legyem.

Ezen partszakasz átvizsgálása után visszamentem az általam már ismert helyre, ahol nagy meglepetés ért. Először nem tudtam, hogy mi olyan furcsa, de hamar feltűnt, hogy a csatorna partjáról végig vágják ki a fákat bokrokat. A múlt héten Gábor is felhívott kétségbe esve, hogy az Ő területén is nekiálltak kiírtani mindent fát, bokrot ami a part mellett van, tönkretéve ezzel a halaknak árnyékot, védelmet nyújtó részeket. Hát szomorúan nyugtáztam, hogy itt már lassan végeznek is, és csak ott maradt meg a fa, ahol az a kertek végében, magánterületen található. Ezek után gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy itt még halat sem láttam, csak néhány jókora patkányt.A szél viszont annyira felerősödött, hogy 4-5 méter zsinórt simán kifeszített a levegőbe, így csak orsódobással és némi emelgetéssel tudtam egy hosszú szakaszt átfésülni. Mégsem hibázott az időjós.

Hazafelé, végigautóztam a csatorna partján újabb ígéretes helyeket felfedezve, amit csak szegény Szuzi bánt meg, mert a nagy megrázkódtatástól néhány biztosíték kilazult, így a garázsba érve kereshettem, hogy miért nincs világításom.

P.L.