Legalább lefényképeztem

A sokadik domis kudarc után eldöntöttem, hogy legközelebb csak akkor írok blog bejegyzést domizásról, ha eredményes lesz a horgászat. A mai nap, eredménytelensége ellenére arra késztet, hogy pár mondatban megemlékezzek róla.

Annyit mindenképpen tudni kell, hogy ezidáig csak a Malom-csatornán próbálkoztam, és ez most sem volt másképp. Kitartó embernek tartom magam, és ha eldöntöttem, hogy ezen a vízen fogok domit, akkor az úgy is lesz.

A csatorna vízellátását erősen korlátozták, ezért kétséges volt az is, hogy egyáltalán látok halat, ezért általam már korábban megismert helyeket kerestem fel. Első ránézésre semmi biztató jelet nem láttam, de aztán a sekély vízben a nádas mellett szépen sorra akadtam rá a sügér csapatokra és láttam néhány szép domolykót, így elkezdtem óvatosan becserkészni őket.

A körülményekről annyit, hogy prezentációról igazán nem lehet beszélni, mert néha még az is csoda volt, hogy a legyet vízre tudtam valahogy tenni. Hol a sűrű hínármező, hol a vízbe dőlt nád, hol pedig a parton lévő magas fű akadályozta a szépen kivitelezett dobást (már amennyire ez tőlem telik). Ennek ellenére - a korábbiakkal ellentétben - most fordult elő először, hogy a bokor mögött lebújva láttam, ahogy a domi szépen közelít a polibogaramhoz, de csak annyi történt, hogy odébb piszkálta. Miután sikerült néhány legyet is a nádon hagyni, észrevettem, hogy egy csuka valami halálos nyugalommal tűri, hogy körbedobáljam. Gondoltam egyet, és felkötöttem egy wooly buggert, gondoltam, ha nincs domi, jó lesz a csuka is. Még ilyent nem láttam, akkor ment odébb, amikor a wooly szinte az orra hegyét koppintotta. De még akkor sem tűnt el, csak egy méterrel odébb állt.

Nos, itt volt az idő, hogy én is ezt tegyem, és még egy ígéretesnek vélt helyet felkeressek.

Nem csalódtam. A második dobásra már jelentkezett is a paciens, és látványos szedés közepette ismerkedett a legyemmel. Nagy rafkós volt mert tényleg csak ismerkedett, mert nem hörpintette be a legyet, gyors ismétlés, újra csobog a víz de semmi. Azért sikerült az adrenalin szintemet megemelnie rendesen. 

Még vagy fél órát játszadoztam ezzel a szép hallal, de egyértelmű volt a bizalmatlansága, még akkor is ha legyet cseréltem, többet rá se hederített a szebbnél szebb csalikra.

kifogni nem tudtam, de egy kép azért "sikerült"

Ez már az a peca volt, ami után az ember csak töri a fejét, hogy mit kellene másként csinálni. A képen jól látszik, hogy ezen a részen a halaknak a meder közepén van egy mélyebb rész ahol élnek, és ez kb 20 méter hosszú sáv.Érdekes volt,hogy az első két alkalommal amikor rámozdult a légyre, volt mellette egy kisebb példány is. Ezen a vízen domolykó csapattal még nem találkoztam. Mindig vagy egyedül portyázó vagy max egymást kísérő domolykókat láttam. A víz most is aránylag tiszta és sekély volt. Lehet, hogy ez tényleg egy igazán nehéz pálya? Nem tudom, de az biztos, ha itt sikerül egy példányt is fognom, az számomra egy különlegesen értékes hal lesz.
P.L.