J.W Young Condex

Pénteken a viharos szélnek köszönhetően és a hétvégi időjárás előrejelzés ismeretében lemondtam arról, hogy szombaton vagy vasárnap legyezni menjek. Ma reggel azonban amikor kinéztem az ablakon, úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy az időjárás előrejelzés hozta a szokásos formáját, ismét nem talált, szélcsend van. Azonnal jött a gondolat, délután megyek legyezni, ami egyúttal a címben említett Condex orsónak első debütálása lesz.

Mindig érdekeltek a régi tárgyak, így voltam ezzel az orsóval is. Magáról az orsóról a régi prospektus nem túl sokat ír. Röviden annyit, hogy legfőbb értéke a gyakorlati használhatóság, kiváló alumínium ötvözetből készítették ami ragyogóan ellenáll a korróziónak és az akkori legmodernebb technikával állították elő. Az ára valamikor a 70-es években Ł2 2s volt, ez ma kb 900,-Ft. Egy fék nélküli orsóról van szó, aminek alig van pár alkatrésze, ugyanakkor a hangja feltűnően nagy nagyobb.(elveszni biztos nem fogok)

bevetésre kész a Condex

Kedvenc horgászvizemhez érve, úgy döntöttem, hogy fel kellene deríteni az általam még ismeretlen részeket, így nem a megszokott helyre mentem, hanem elindultam felfedező útra. Hamar odaértem a kiszemelt célállomásra. A kocsiból kiszállva rögtön elkezdtem fürkészni a vizet, melyben csak úgy surrantak egyik helyről a másikra a sügér csapatok. Sokat nem is tétováztam, már vettem is ki a botot az autóból és megkezdtem az óvatos cserkelést, hátha sikerül közülük egy szebb példány kifogni. Bevallom, csak az első pár lendítésnél kezdett feltűnni, hogy azért a szél fúj rendesen, így nem lesz egyszerű boldogulni, és a terep is kifejezetten nehéz. A part mellet levágott nád miatt vagy nem lehetett zajtalanul megközelíteni a vizet, vagy a partoldal volt olyan meredek, hogy szinte lehetetlen volt egy jó dobás kivitelezni.

A távolban feltűnt egy használaton kívüli zsilip ami kifejezetten ígéretesnek tűnt. Nem csalódtam, mert egy szép pisztrángot sikerült kibillentenem nyugalmából, és mint egy macska - egér játékot játszva, többször is megmutatta magát, de a személyes találkozásra nem került sor. Sebaj, megígértem neki, hogy még befogja kapni a legyem.

Ezen partszakasz átvizsgálása után visszamentem az általam már ismert helyre, ahol nagy meglepetés ért. Először nem tudtam, hogy mi olyan furcsa, de hamar feltűnt, hogy a csatorna partjáról végig vágják ki a fákat bokrokat. A múlt héten Gábor is felhívott kétségbe esve, hogy az Ő területén is nekiálltak kiírtani mindent fát, bokrot ami a part mellett van, tönkretéve ezzel a halaknak árnyékot, védelmet nyújtó részeket. Hát szomorúan nyugtáztam, hogy itt már lassan végeznek is, és csak ott maradt meg a fa, ahol az a kertek végében, magánterületen található. Ezek után gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy itt még halat sem láttam, csak néhány jókora patkányt.A szél viszont annyira felerősödött, hogy 4-5 méter zsinórt simán kifeszített a levegőbe, így csak orsódobással és némi emelgetéssel tudtam egy hosszú szakaszt átfésülni. Mégsem hibázott az időjós.

Hazafelé, végigautóztam a csatorna partján újabb ígéretes helyeket felfedezve, amit csak szegény Szuzi bánt meg, mert a nagy megrázkódtatástól néhány biztosíték kilazult, így a garázsba érve kereshettem, hogy miért nincs világításom.

P.L.