Már régóta terveztünk Ferivel egy újabb közös pecát, így hát november 3. napjára megbeszéltük, hogy szervezünk egy hosszabb kiruccanást. Ahogy reggel beültem az autóba az járt a fejemben, hogy álmodni se lehetne jobb csukázó időt. A hőmérséklet 4-5 fok, kicsit párás, ködös a levegő, szóval ideális minden a csukafogáshoz. A megbeszélt helyen találkoztunk és mindketten besózva vártuk, hogy újra a kedvenc vizünkön horgászhassunk. Ahogy megérkeztünk, engem egy kicsit aggasztott, hogy rengeteg hordalékot hozott le a víz, de sebaj, engem ma senki és semmi nem tántoríthat el a horgászattól.
Gyorsan összeraktuk a felszereléseinket, Feri elindult pergetni én pedig legyezni. Mivel a képen látható okok miatt esélytelennek láttam a halfogást a víz ezen részén, úgy döntöttem, hogy elindulok felfelé, és aprólékosan átfésülöm a terepet. Gyakorlatilag minden általam ismert helyet igyekeztem vallatni, de az eredmény 0 volt. Nem vagyok egy beszélgetős típus horgászat közben, így az ellenőrrel is csak pár szót váltottam aki elújságolta, hogy már öt csukát fogott - mert kellemesebb a munka ha közben perget is - és, hogy lejjebb fogtak szép csukákat. Nem értettem, hiszen onnan jövök és senki nem fogott semmit. Közben találkoztam Ferivel, be eredményről nem tudott beszámolni.
Már kora délután volt amikor elindultam visszafelé, és az általam még favoritnak vélt helyeket próbáltam ismét meghorgászni zonkerrel, woolyval, clouserrel, de semmi eredmény. Ferinek közben sikerült egy szép sügért fogni. A távolban ismerősnek tűnő horgászokat pillantottam meg, mint kiderült gyerekkori barátom munka után testvérével és egyik kollégájával beugrott csukát fogni. Ide oda szaladgáltak a vízparton, hol pergettek, hol pedig kishalat úsztattak. Gyors dobálás itt - ott és már mentek is odébb. Azért jól megnéztek, hogy mi a "rossebet" csinálok, mondtam legyezek. Az meg mi, lehet ezzel az ostorral egyáltalán halat fogni? Mondtam, hogy igen, de láttam rajtuk, hogy ezt nem hitték el. Természetesen a további élcelődések sem maradtak el, de engem ez nem érdekelt.
Lassan közeledett az hazaindulás ideje. Egy kicsit elfáradt a térdem, ezért úgy döntöttem, hogy amíg Feri perget még egy fél órát, beülök az autóba és pihenek.
Arra lettem figyelmes, hogy azt hallom " azért fogtam meg, mert a wobblerre rá volt írva, hogy légy". Na mondom ezt már megnézem miről van itt szó, hát nem nagyon jutottam szóhoz. Akkor látom, hogy Feri mellett a fiúk már három csukát fogtak - korábban egy leakadt - egy teszkós wobblerral.
Ez volt az a pillanat amikor az ember szóhoz sem jut.
Ismerve a srácokat, hazáig azon röhögtek, hogy kb 1 órát horgásztak és megfogták a csukákat, ezek meg hiába voltak lenn egész nap - pergettek, legyeztek- de a sügeret leszámítva semmit nem fogtak.
Amikor hazaértem a hatéves kislányom megkérdezte:
- Apa fogtál halat?
- Nem
- Akkor meg mi tartott ilyen sokáig?
Erre a kérdésre a fent leírtak után nem nagyon tudtam válaszolni, és egész este az jár a fejemben, hogy mit kellett volna másképp csinálni.
Aztán rájöttem... a másik sapkámat kellett volna felvenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése